Eszter kezdeményezésére indult el ez a nagyszerű játék. "Egy jó szó" mindig mindenkinek jól esik, főleg ezután a hosszú, sötét tél után. Igaz már látszik a melengető tavasz, és ez a játék is kellemesen átmelegíti a lelkünket.
Nagy sláger nálunk mostanában a banánkenyér. Amikor kisfiam kezében két darab banánnal megjelenik, már tudom, hogy mit szeretne. Lelkesen segít: aprít, méricskél, kavar, majd büszkén feszít a végeredménnyel, mint erről a lenti fotó is tanúskodik.
Tegnap vacsorára készült ez a finomság. A hűtőben árválkodó maradék savanyú káposztát kellett valahogy gyorsan felhasználnom, és laktató vacsorát varázsolnom. A mindig kéznél lévő mirelit leveles tészta most is segített. Sajnos a kép elég rossz lett, mert már besötétedett mire elkészült. A valóságban jobban mutatott, és finom volt:)
A "véres verejtékkel" készült ajvárt nagyon óvatosan használjuk fel, szinte csak ünnepnapokon kerül elő egy-egy üveggel. A múlt hétvégén kamprapolc rendezgetés közben szó szerint lepottyant egy üveg az ölembe, és kísértésbe vitt. Az eredetileg tervezett tejfölös-sajtos karaj szeleteket e képen módosítottam a vasárnapi ebédre.Hozzávalók:
A nagy utazásra kellett valami nasi, ami ébren tart, kézre áll, de nem morzsálódik, feldobja az elcsigázott testet és lelket, és nem utolsó sorban finom. Ez lett a végeredmény, és teljes mértékben megfelelt az elvárásoknak. Jelesre vizsgázott, jöhet máskor is.
Egy évvel ezelőtt készítettem el az első bejegyzésemet. Kezdetben a célom csupán az volt, hogy egy helyen összegyűjtsem a fotóval illusztrált receptjeimet, azonban számtalan kellemes élmény ért ez alatt az egy év alatt:A legnagyobb ajándék azonban az volt, hogy a blog írás által egy klassz közösség tagja lettem, ahol értik, hogy miről beszélek. Itt nem néznek hülyének azért, mert én készítem a szülinapi tortát és nem rendelem. Nem húzzák fel a szemöldöküket azon, hogy imádok piacokon nézelődni. Itt nem ciki szeretni a csokoládét, és süteményt enni vacsorára. Jó itt lenni, jó veletek lenni.
Köszönöm mindenkinek, aki velem tartott az elmúlt évben, vagy csak bekukkantott néha-néha, és valamely receptet kipróbálásra érdemesnek talált.
Hétvégén lehetőségünk volt a férjemmel egy villámlátogatást tenni Montenegróba. A végállomás a tengerparti Bar városa volt. A szinte non-stop utazás nagyon kimerített, de kárpotólt a csodás táj látványa. A fekete hegyek birodalma mindig elvarázsol. Nem volt ez másként most márciusban sem.
Könnyű és gyors vacsora a tavaszvárás jegyében. Egyetlen egy hibája volt, hogy nagyon kevés volt:)
Papp Emese csodás receptje alapján készült a hétvégén ez a sütemény. Van benne minden földi jó, marcipán és mogyoró. Nem éppen könnyű desszert, de nagyon jól esett ebben a minuszos márciusban. A marcipánt nagyon kinyújtottam, így elég vékonyka lett ez a réteg, legközelebb vastagabbra hagyom.
Kedves barátainktól kaptunk még karácsony előtt egy kacsát, rögtön ment a fagyasztóba, mert akkor más terveim voltak a konyhában. A múlt hétvégén előkerült a kacsa, és az utolsó tartozékig felhasználtuk. Az aprólékból leves lett, a májat zsírban megsütöttük, a combok és a mellek a következő képen végezték.
A fiúk nagyon szeretik a rétest, a rangidős kedvence a meggyes, a pici pedig a mákosért van oda, de őszintén szólva bármikor, bármilyen rétest megesznek. A kész réteslapokat nagyon kedvelem, mivel rengeteg időt meg lehet velük takarítani. Tudom, hogy az igazi rétes, házi készítésű tésztát kíván, de őszinte vagyok és bevallom, az én rohanós napjaimba most nem fér bele a házi készítésű tészta. A lényeg, hogy a fiúk nem panaszkodtak, rekord sebességgel elfogyott minden.
Zsanuária volt olyan kedves, és megajándékozott ezzel a díjjal. Nagyon-nagyon jól esett, és köszönöm szépen, hogy rám gondolt:)
